Nimród vezérlete koronázás

A történet amit most itt a blogomban közzéteszek, a saját életem egy nagyon meghatározó részlete. Kérlek, az intim őszinteségem miatt szeretettel olvasd, az esne jól nekem.
 
Jó ideje haladok a csillag állásokkal, és azzal amit a tér felkínál számomra. Emiatt, ma már nem mindig lepődöm meg olyan eseményeken és helyzeteken amik velem történnek, és átlag tudatszinten „fura”-nak lenne megbélyegezve.
Ezek a helyzetek másokkal is megtörténnek, de aki nem tudatos rá, az még nem látja, nem érti.
A bennem rejlő képesség sem egyik napról a másikra bontakozott ki, hanem egy olyan folyamat eredménye, aminek az alapja a mindennapos önmunka, az energia tisztítás, a tudatos lépések, és a haladás.
Talán ki lehet jelenteni, hogy többet érzek mint egy átlag ember, és talán azt is, hogy tisztán érző vagyok. Azt nem gondolom, hogy ez egy olyan képesség ami másnak nincs a birtokában, inkább azt, hogy mindenkinek van veleszületett különleges adottsága, amit ki tud bontani, ha elég kitartóan és szorgalmasan dolgozik a korlátozó hitrendszerein.
Ez a képesség nem csak akkor erősödik, ha tisztítom magam, de akkor is ha mások szolgáltba állítom. Segítek vele azoknak, akik tiszta szándékkal hozzám fordulnak, életkörülményeik megváltoztatása érdekében.
Önös célra nem használom. Nekem is vannak karmáim, amik vak foltok. Akkor látok rá, ha átdolgozom magam rajtuk. Így leszek egyre tisztább és szabadabb.
Saját magam gyógyításakor is a segítségemre van.
Jártam az érzéseim mentén, előző életekben. Sejt szinten tudtam ott -is -magamat gyógyítani. Fontosnak tartom megegyezni, hogy véleményem szerint itt, ebben az életben van szükség elsősorban a karmáink feloldására. Én is akkor jutottam először vissza korábbiakba, -legelőször Sumant Kant Kaul, kivételesen tiszta, áldásos terében-amikor már volt „értelme”, hogy egy távolabbi szemszögből is lássam, honnan hova haladok. Minden a mikró problémák, a családi karmák feloldásával kezdődik. Ez az alapja mindennek. S az alapokkal érdemes kezdeni, nem a háztető megépítésével.
Most a telihold és a Nimród vezérelte energia segítségével egy olyan minőségembe tudtam visszakapcsolódni, ami extrán támogató, extrán segítő.
 

Ki az a Nimród?

„Nimród egy szakrális király, vagyis istenküldött, azt jelenti, hogy ő tudatában van képességeinek, tudásának, a tiszta erőknek, bölcsességnek (tiszta=isteni, nincs benne poláris, csak az Egy ereje) és ő királyként érkezik, aki már vezető, nem a hatalomszerzés a célja, hiszen már mindene megvan, túl van a vágyain, ő vezet, mutatja az utat, elindít, adja a bölcsességét. Vagyis benne ott van minden, az út tudása, aki tudatos arra, hogy létezik, járja az utat, tehát ismeri egyszerre a múltját ezáltal a jövőjét, képes a linárison túl látni, tehát lát összességében, de érti a mélységeit is a dolgoknak mert ő szakrális energia, testben van, de tudatos az isteni énjére. És ő az első. Az első. Az az első, aki benned is ott van, az az erő és tudás amikor először megérkeztél. Tehát Nimród az az energia, aki által te magad is tudod, hogy isteni vagy, és saját életed és sorsod ura, aki tapasztalni jött az anyagi létbe, csak ez le van számunkra szűkítve, hogy meg tudjuk tapasztalni, bár bennünk van. Tapasztalásaink által szerezzük vissza, amire ilyenkor nagyobb lehetőséged van emlékezni és tudatosítani életedben.”
 
2 éve naponta írom, tudatosítom a belső érzéseim által kibontott új rezgéseket. Manapság furcsának számító, de tényként igaznak érzett rezgések is megjelentek. Megszoktam már, hogy nem ítélem ezeket, elfogadom. Gyakran nem látom, hogy onnan hova vezet a folyamat, de a teljes kép átlátásához mindenképp szükséges, hogy bármi jön is, csak engedjem meg, ne ítéljem meg. Ilyen volt például, hogy azért vagyok itt a földön, ebben az életemben, hogy a szeretet, a bölcsességet közvetítsem. Az anyagi dolgokkal nem szükséges most nekem foglalkozni. Sokkal inkább feladatom az érzések közvetítése. Ha így teszek, az anyagi támogatás ehhez mindig biztosítva lesz.
 
Egy héttel az energiák beteljesedése előtt felvetődött az ötlet; Budapestre utazok.

Azt nem tudtam, hogy miért kell oda mennem, de a vágy nagyon mélyről jött, egyértelmű volt, nem ellenkeztem.

Így, ezzel a „lesz ami lesz ” érzéssel indultam a kora reggeli vonattal, 2022.06.15-én Pest felé. Valójában egy könnyed, laza kirándulást reméltem, ahol akár ismerkedés, csacsogás is belefér.
Ehhez képest, az indulás után nagyon gyorsan bekapcsolt az introvertált énem, ami annyit jelent, hogy képtelen vagyok elviselni, ha szólnak hozzám, nemhogy még én kezdeményezzek. Ebben a zárt burokban, amibe belehelyeztem magam, az érzéseim nagyon erősek. És ha erősen érzek, akkor elég messzire el tudok jutni.
De, az elmém ezt nem tudta, hiszen tudatosan úgy tudtam, és cselekedtem; kirándulni indulok.
Egy célom volt csupán -spontán napnak vágtam neki-, a Gerbeaud cukrászdában egy kávét inni:)
Az „elég nemes „,egyszer „megérdemlem” érzés vezetett oda.
Mikor már a teraszán kávézgattam szerettem volna tudatosan élvezni az extra pillanatokat, de az érzéseim teljesen lekötötték a figyelmem. És mivel az érzések mentén teremtjük a gondolatainkat, feltűnt, hogy azok is egészen új dolgokat szeretnének velem tudatni.
Például, „azért vagy itt Eszter, hogy a legjobbat kapd. Hogy megértsd, nemes vagy. Hogy ne alkudj meg, mindenből a legjobbat érdemled.”
 
Ki ne szeretne ilyeneket gondolni magáról? ! 🙂
Legtöbbször kósza gondolatként megjelenik hasonló, de a bűntudat érzés, – ami hihetetlen erős és észrevétlen-, gyakran visszaránt a földre, s egyetértve vele hozzátesszük magunkban, vagy akár hangosan is: „tudd hol a helyed”.
Nálam most nem jött ilyen érzés, úgyhogy én pont emiatt kezdtem terelni a gondolataimat. Kvázi, hogy így vagy úgy, de a megszokott mély programnak engedjek, hárítottam a jót. Ezt sem tudatosan csináltam, ösztönből.
Ott nem tűnt fel, hogy ezt csinálom.
Az érzések viszont tovább erősödtek, és már nem volt kétség zsigerileg rezonál velem, hogy a legjobbat érdemlem. A tudatos elmém ezt még mindig nem akarta befogadni. „mit mondanak mások, nagyképű vagyok”.
Úgyhogy engedtem neki, s tovább indultam, hiszen kirándulni jöttem, nem? De! Csináljuk! Ésszel! Tovább! 🙂
 
Szent István Bazilika, Országház, Duna…
Egy ideig üldögéltem a parton. Hol a vizet néztem, hogy az épületeket.
Fordítottam rá gondot, hogy ne ítéljek meg senkit és semmit. Fogadjak el mindent úgy ahogy van. Legfőként azért, mert tudom, minden gondolat egy karma. Arra nekem meg már nincs szükségem.
Amiket ott éreztem és gondoltam:
„Olyan nemes itt minden. Az érzés is bennem. A Duna. Eszméletlen energiák. Micsoda erő van ebben a lovas szoborban! Nagyon kicsi vagyok. Egy kicsi porszem a gépezetben. Mennyi kiváló ember járt itt előttem, és most is, akik itt jönnek az utcán. Vajon tudják, hogy milyen csodálatosak? „
Később tűnt az is fel, hogy az ítélet mentesség miatt, minden tudott rám hatni, úgy ahogy volt. Ennek következtében „szolgáló” energia rezgett bennem. Azt tisztán éreztem; nem gyengeségből szolgálok, erőből adom oda amim van, hogy valami nálam többet erősítsek vele.
 
Fájt a lábam a cipőben. A testem úgy döntött; nem megy már tovább. „Szép a Halászbástya a Pesti oldalról is. Elég volt mára ennyi.”
Innen mintha nem én irányítottam volna. Eddig sem, de az sem tűnt fel. Néha még nehezen tudatosul; régóta a megérzéseim mentén élek, ne csodálkozzak utólag semmin:)
 
Átmentem a Budai oldalra és felsétáltam a dombra. Lábfájás ide vagy oda. Ajándék minden. Mindenki bennem, nem ítéltem senkit, egy kérésem volt, senki se szóljon hozzám. Úgy nem tudnának szólni, hogy nekem jól essen ( nagyon extrán kedves minőség esett volna csak jól) úgyhogy inkább ne szóljon senki hozzám.
Leülten egy padra. Tudtam, hogy hamarosan elérni a hold a maximumát, bíztam, hogy együtt rezgek vele. Csak ültem és éreztem.

No, de miket?!

Azt, hogy alattvalóim vannak. A tudatos elmém azonnal közbe avatkozott, s felülírt mindent!
Kiugrottam az érzésből, hiszen mégis csak 2022-őt írunk, halló Eszter! Itt élsz Magyarországon, nincs királyság.
Újra csak nézegettem, engedem, hogy hasson rám minden. Az emberek, akik ott mentek el előttem.
Újra jött ez az érzés; alattvalóim vannak. És most már az is tisztán kivehető; más dolgom nincs mint szeretni.
Becsukom a szemem, látom, hogy emberek keresik a kegyemet s ez a világ legtermészetesebb érzése.
Csukott szemmel vissza 2022-be. Eszembe jut, hogy az ügyfeleim, úgy írnak levelet : Kedves Eszter! Tiszteletteljes, szeretetteljes leveleket kapok. Aztán arra is emlékezem, hogy többen kérdezték korábban; van e bennem arisztokrata vér?! Mert érezhető, hogy igen. (én nem érzem mit sugározok ).
Közben egyre egyenesebb lett a gerincem ott a padon ülve. És az is egyre egyértelműbbé vált, hogy királynő vagyok.
Majd vissza újra 2022-be. Nem túl régen, egy cigány nő leírta nekem egy lapra : “Eszter Te egy királynő vagy. Olyan férfit érdemelsz aki a tenyerén hord”.
 
Nem nagyon lehetett érteni ép ésszel ami ott bennem zajlott. Ezért inkább engedem, történjen meg ami meg akar történni. Nem ítélem meg. Csak figyelem.
A pad amin ültem, a Mátyás templomra nézett. Azt figyeltem. Volt több csoport, az egyik idegenvezető olyan hangos volt, hogy nem lehetett nem meghallani: “itt akárki nem mehet ám férjhez. Korábban ebben a templomban koronázások is voltak”.
 
Ebből azonnal beugrik a tegnapi napom. Ültem Sopronban a Fő téren. Vártam valakire. Mellém lépett egy idegenvezető a mini csoportjával. Nem figyeltem rájuk, de a mondanivalójának egy részét Ő is hangjával kiemelte: “Magyarország jelenlegi területén két helyen volt koronázás. Itt Sopronban, ebben a mellettünk lévő templomban, ahol királynét koronáztak, és a Mátyás templom, Budapesten.
 
Erre már elmosolyodtam a padon ülve, a Mátyás templom mellett. 🤗❤️. Ennél szebb jeleket, és beavató utat nem kaphattam volna, hogy megtudjam amit meg kellett tudnom a telihold és Nimród energiája segítségével.
 
A hab a tortán az volt, hogy mikor Sopronban leszálltam a vonatról, meglátogattam egy hölgyet, aki azért hívott el, hogy a kertjében felállított Szűz Anyát nézzem meg. Örömmel mentem. Örömmel hajtottam fejet neki és előtte ❤️.
 
Talán királyné voltam valamikor. Talán nem. Talán rosszalkodtam, vagy nem, amiért életeken át bántalmazott és magányban elő voltam. Talán nem így volt semmi, ahogy az érzések mentén feltártam és feltárom.
 
Ami viszont biztos :az én női energia szintemet ez a nap csúcsra járatra. Átélni rezgés szintjén, hogy egy királynő vagyok, akinek a legfőbb dolga; nemesnek lenni, befogadni másokat és azt amit kap, páratlan élmény és maradandó rezgés. Sejt szinten változtak az információk bennem. Felejthetetlen.
 
Minden vágyam és célom, hogy ezt a rezgés amit most energia szinten létrehoztam a lehető legtovább tartsam, őrizzem, és hívjam elő amikor csak tudom, hogy mások számára is jelezzem milyen közeledés esik nekem jó. Ez a rezgés- véleményem szerint -ez a tiszta női minőség, minden nőnek a birtokában van. 
 
Áldás van az utamon, a sorsomon. Akkor is ha voltak és talán lesznek nehéz percek. Végtelen hálás, békés és szeretettel teli vagyok.
 
Én, aki ebben az életében Varga Eszter