Felnőttek
Felnőttek
(ahogy én látom, tapasztalom)
– a testünkben megjelenő érzésekért,
– a körülöttünk lévő helyzetekért,
– és érzékenyen tudjuk figyelni a másikban zajló folyamatokat.
Milyen érzéseket váltunk ki a másikban a viselkedésünkkel, és mások hogyan hatnak ránk.
Szándékosan nem bántunk, szándékosan nem lépünk, inspiráltan, Isten sugallatából cselekszünk, és teszünk olyan lépéseket ahol mindenki győztes, de készen állunk arra is, hogy védjük magunkat, ha szükségét érezzük.
Igyekszünk sem szóval, sem tettel, vagy a gondolat bántó energiájával akadályozni az átalakulását, ezért nem küldünk neheztelő energiát, hogy akadályozzuk, mert mi is pontosan tudjuk milyen érzés amikor az, amikor a feszülő öntudatunk hatással van a szinte biztos vesztéshez vezető igazságérzetünkre, és épp a tudatosságunkból szeretnénk kipréselni választ, ami a biztos győzelem energiája.
Hálásak vagyunk azoknak, akik képesek értünk megtenni, biztosítani a karmát, vagyis képesek akár fájdalmat is okozni nekünk. Nélkülük nem lenne nyomás, ami a változást generálja bennünk.
Elfogadjuk, hogy a karmát biztosító személyek ítélnek, s nem győzzük meg őket arról, hogy érezzenek együtt velünk, ha képtelenek rá, mert pontosan tudjuk, hogy amit ők gondolnak rólunk ma, az holnap már nem lesz igazság. Ugyanis, aki dolgozik magán ma, az holnap már más ember lesz mint amilyen ma.
Ezért is van, hogy igyekszünk az ítélettől távol maradni, sokkal inkább reális, pillanatnyi tényeket közölni másokkal, főként azért, hogy mi viszont NE biztosítjuk más karmáját, ezzel újabb nehézséget véve a nyakunkba.
Pontosan tudjuk; ahogy mi, úgy más is folyamatos változásban van, s ha Ő változik, de mi nem akarunk ezzel szemben megengedők lenni, akkor azt vehetjük észre; mi maradunk ott az ítéletünkkel, míg a tudatos ember már a következő karmáját is feloldotta.
Pontosan tudjuk, hogy minden megrekedt helyzetből az ELENGEDÉS mentén, Isten segítségével ki fogunk jutni.
Folyamatosan gyakoroljuk a „nyitott tenyér” állapotát, az elengedés gyakorlását. Haragot, dühöt, bosszút, kisebbségi érzést, anyagi javakat, személyeket, rögzült gondolkodást, hitrendszereket engedünk el, hogy egy teljesen új nézőpontba érkezve, újra és újra érezzük a szabadság illatát, érzését.
A tökéletességre törekszünk, és nem is érjük be kevesebbel, minthogy a tőlünk telhető maximumot adjuk minden helyzetben.
Kudarcainkból tanulunk, s nem benne ragadunk.
Folyamatosan elemprogramot módosítunk, – nem bosszút állunk – hogy egyre több jósággal teli gondolatunk, érzésünk legyen. Ehhez, ha szükséges reálisan átvilágítjuk a környezetünkben élő emberek szándékát, és ha úgy ítéljük meg, hogy a környezet ragaszkodik az előbb felsorolt pozíciókhoz, érzésekhez, nagyobb távolságot tartunk tőlük.
Tudatosítjuk; a helyzetek zöme tükör, vagyis én is tettem mással olyant amikor nem a szereret vezérelt, s most visszakapom, hogy a saját bőrömön érezzem a cselekedetem súlyát.
Ez a felelősségteljes gondolkodás vezet az együttérzés állapotához.
Ha nem adom tovább a fájdalmat, hanem átélem, akkor minden percben erősen meggondolom, és aztán tartózkodok a bántás energiától, ami a generációk közti feszültséget is enyhíti.
Olyan is van, hogy; vannak aljas emberek akik képesek szándékosan bántani, hogy győzelmet arassanak mások felett, de ilyenkor tudatosítom, hogy az aljasság nem tőlem induló energia, így gond nélkül vissza tudom fordítani ahhoz akitől indul, hogy mérgezze azt aki nem dolgozik magán, nem akarja átélni a fájdalmakat, hanem adná tovább a nehéz érzésit.
Nincs jó vagy rossz, tudjuk, hogy mindegyik állapot elmúlik, ezért sem a siker diadala, sem a veszteség kudarca nem ragaszt le bennünk túl sokáig.
Az igazság az, hogy tapasztalni vagyunk itt a földön, karmákat feloldani a szeretet mentén, hogy egyre könnyedebb legyen a személyiségünk, és a szívünkben vágyott életet újabb és újabb karmák halmozása nélkül, – másokat nem kikönyökölve, becsapva, hanem törekedve az erények menti lépésekre – érjük el.
Bőséget, mely a megengedés, és a bátorság forrásából is fakad.
Szeretettel ajánlom a konzultációkat is:
Varga Eszter