Kiengedés-Elengedés

Minden egyéni vagy csoportos konzultáció célja a mélyen elrejtett érzések, viselkedési minták feltárása, elengedése.  Ez gyakran nem könnyű.

Miért?

Azért, mert a tudattalan programok fájdalmas érzéseket takarnak. A védekező mechanizmusaink arra ösztönöznek bennünk, hogy kerüljük el a fájdalmak átélését. Ezt segíti az elménk is, hiszen számtalan magyarázatunk, kifogásunk akad, hogy elkerüljük a szembenézést.

Nagyon kevesen ismerik fel a testük jelzéseit, a valódi érzéseiket. A testünk nagyon finoman jelez. Ahhoz, hogy ezeket a jeleket észre tudjuk venni, és felismerni, érzékeny figyelemre, csendre, és egy újfajta megfigyelés kialakítására van szükség. Ez egyik napról a másikra nem fog menni. A fejünkben zakatoló megszokott válaszok miatt nem érjük el a problémáink, érzéseink gyökereit. A külső és a belső zajokat megszoktuk, képtelenségnek tartjuk, hogy amit hiszünk az nem a valóság.

  • Amikor egyéni konzultációra jön valaki, akkor a speciális, 8. csakrás meditáció segítségével olyan megváltozott tudatállapotba jut el, ahol már nincs hatása a zakatoló, automatizált mondatoknak, válaszoknak. Ebben az állapotban a test jelzései érthetők, és leolvashatók. Saját élményként tárulnak fel a fájdalmas érzésekkel teli helyzetek, és a ráépülő viselkedési minták, amik átlagos tudatszinten nem érhetők el, emiatt van, hogy korábban nem is tudott róluk.

Legtöbben csak annyit tudnak, hogy a szüleikkel korábban vagy akár most is vannak problémáik, de ma már felnőtt fejjel ez ugye nem számít. Mondják, mert ez a helyes, ez az elvárt, de nem ezt érzik.  A testükből árad a szégyen, a bűntudat, a félelem, a harag..

A meditáció előtt nem beszélek erről, mert átlagos tudatszinten nehéz elfogadni a valóságot.

A forrásemlék tisztítás után, amikor saját élményként éli át a test fájdalmas érzései mellett az akár generációk óta ismétlődő önsorsrontó mechanizmusokat, tudok beszélni azokról a tényekről, amik szabad szemmel nem láthatóak.

Innentől aztán két út van.

  • Az egyik, hogy a csodálatos felszabadító folyamat után békésen elengedjük egymást. (az ok számtalan lehet. Kényelem, félelem..halogatás..)
  • A másik pedig, hogy elindul a felszabadító folyamat mélyebb elsajátítása felé. Átlagos tudatszintről naponta „kapcsol át” a megváltozott tudatállapotba a 8.csakrás meditáció segítségével és engedi, hogy a Tiszta Tudat a tudattalan elmére hatást gyakoroljon, vagyis megengedővé válik a sok nehéz érzéssel kapcsolatban. Ez a nehezebb út, hiszen megszámlálhatatlan olyan forrás található a testünkben, amiben a megrekedt érzések kiengedésre várnak. Nincs mit szépíteni: ezek fájdalmas pillanatok. DE! felszabadító. De, sorsfordító. De, megéri. Önmagadért és a környezetedért is.

Akik naponta gyakorolnak, azoknál elindul egy utazás, egy mély elengedési folyamat, kialakul egy új nézőpont.

Mit szükséges kiengedni, elengedni?

A fájdalmakat. A szégyent. A bűntudatot, a haragot, a dühöt, az értéktelenség érzést, a bosszút, az önsorsrontást..és azokat a viselkedési mintákat, amik ezeknek a fájdalmaknak a takargatására hoztunk létre. Mi, vagy az őseink.

Az érzések a testben vannak, de a konzultáció, a forrásemlék tisztítás előtt nem tudatos tény a létezésük. A 8.csakrás meditáció napi szintű gyakorlása nélkül nincs változás. A szorongás, az unalom nem fog elmúlni attól, ha beszélgetünk.

Mi a cél?

A tudatosság. Megtanulni érezni, tudattalan programokat feltárni, összehangolni a tudatos viselkedéssel, és szabadon szárnyalni.

A Tudatosság Tudománya technikái minden segítséget megadnak a nehéz blokkok, érzések megfigyeléséhez, kiengedéséhez azoknak, akik változást szeretnének. És ami a legjobb benne, -ami miatt én is napi szinten gyakorolom őket-  hogy nagyon nagyon gyorsan lehet velük haladni. Nincs más teendő, mint minden negatív gondolat és érzés gyökerét-ami bennünk van – felkutatni. Ennyire egyszerű!

Egy ideje már nem tudok, és nem is akarok olyanokkal dolgozni, akik a tényfeltárás után szeretnének továbbra is a felszínen beszélgetni, de meditálni, érezni nem.

Jó hír, hogy a meditáció linkjét mindenki megkapja. Ha, később mégis úgy dönt, hogy vállalja az átalakulást, akkor fel tud otthon készülni egy újabb érzelmi ugrásra a meditáció napokon, heteken át tartó gyakorlásával.

Ha kész vagy lépni egyet előre, tedd meg, vagy tedd meg újra! Kötelezd el magad a változásod útján.

„Elengedés

A valódi elengedés nem olyan, mint egy teniszlabda elejtése, hanem olyan, mint a la petite mort (a kis halál). A kifejezést egyébként az orgazmusra is alkalmazzák, ami az én-vesztésre utal. Milyen érdekes, hogy amennyiben ez céllá válik és nem eszközzé, teljes mértékben megöli az intimitást. Az intimitáshoz viszont lelkileg is meztelenné kell tudni válni, azaz vállalni az összeomlást, a kiszolgáltatottságot, a teljes odaadást és az elveszettséget. Nehéz elengedni a kontrollt, a bénító megkapaszkodást. 

Az igazi elengedés nem reflex vagy módszertan kérdése, mert pont a reflex összehúzódással szemben hat. Olyan, mint a halál és az újjászületés folyamata. Az újszülött, ha nem fordul rá a szülőcsatornára meghal, de ha igen, akkor a biztonságos anyaméhhel szemben a félelmetes és ismeretlen külvilágot, a halált választja. 

A kis halàlèrt cserébe az életet kapja. Aki soha életében nem engedett még el úgy semmit a legfontosabb kapcsolódásai közül (munka, szerelem, hivatás, kényelem, biztonság…), hogy nem volt helyette semmi más, az nem ismeri a valódi elengedést. Aki nem ugrott még sosem ugródeszka és kipárnázott védőháló nélkül a semmibe, az nem képes újjászületni sem. A kapaszkodó ember helycserében és sakklépésekben tud csak araszolgatni.

A legtöbb ember kivár és mérlegel. A biztosat és az ismerőst keresi, fél a kiszolgáltatottságtól, így kíméli meg magát az élet áramlásától. Az Áramlást nem lehet szabályozni, megfékezni, mederbe terelni, mert maga a szabadság. Hit nélkül nem tudjuk rábízni magunkat nehéz folyamatokra, de az első ugrást senki sem spórolhatja meg magának. Utána viszont már minden elengedés közelebb visz önmagunkhoz, a végső elengedéshez. Ez életünk célja. Feloldódni a végső áramlásban, megérkezni oda, ahol semmi sem állandó és változatlan, ahol nincs idő és tér. 

Az élet gyakorlás, a végső elengedésre és visszatérésre való felkészülés. A kapaszkodás tragikus időpazarlás. A tanulás emlékezés kérdése csupán, hiszen mélyen legbelül mindannyian tudjuk mi az igazi szabadság. Legfontosabb feladatunk egymást támogatni és bátorítani szeretettel ebben a nagy elengedési folyamatban. Ha vannak ezen az úton társaink, becsüljük meg őket nagyon. Ha azonban valaki a ragaszkodás és kapaszkodás makacs állapotát választja, vele szemben a tiszta és gyógyító elengedést kell gyakorolnunk. Kötelességünk elmondani neki, hogy hol tart és megkapaszkodási vágyával hogyan pusztítja környezetét. Ha szerencsések vagyunk, talán visszafordul, ha nem, szelíden, harag nélkül lépjünk tovább és engedjük el. 

„…milyen lesz

e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,

visszahullás a fókusz lángoló

közös fészkébe? – nem tudom,

és mégis, hogyha valamit tudok,

hát ezt tudom, e forró folyosót,

e nyílegyenes labirintust, melyben

mind tömöttebb és mind tömöttebb

és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.” Pilinszky János 

Sárvári Gy.”

Varga Eszter, Tudatosság Tudománya

Tudatosság Tudománya, Coach, Tréner

 
 

Időpont foglalás:

karmayogasopron@gmail.com
Csatlakozz a Facebook oldalamhoz és maradjunk kapcsolatban!

Főoldal