Mindennapi TUDATOS Húsvét
Karmáinknak a része a becsapottság érzés.
Ezt sokszor írom és mondom, mert aki ezt megérti, és képes elfogadással vagyis teljes felelősségvállalással jelen lenni, – mert belül dolgozik magán – az meglátja, éli a csodákat.
Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy bármi történik; megengedő vagyok. Nem forgatom az energiákat, nem állítom meg, nem leszek mások életének kerékkötője, nem vágok vissza, ha úgy érzem becsaptak…
Újra írom: megengedő vagyok.
( az nem beletörődés! Erőből vagyok megengedő. Egész más energia a kettő. )
Alkalmazkodok. Érzékenyen figyelek a testem jelzéseire, és másokra is. Haladok.
Nagy dolog ez, mert generációk óta ismételt mintákat lehet feloldani ezzel a gondolkodásmóddal, hiszen ha az anya elég erős így élni, akkor nincs szüksége a gyermeke, a párja energiájára, már nem megmentője, majd áldozata a családnak. Saját központjából képes adni, gyógyítja sérüléseit. Ezzel nem csak őket, de mindenkit aki a környezetében van arra ösztönöz, hogy saját erejüket használják a mindennapi kihívások feloldásában.
Olyan könnyű – mert megszokott, mert ez az ismert – visszavágni, harcolni, játszmákban vergődni, ha becsapva érezzük magunkat. Eleinte nehezebb út felvállalni önmagunkat, és /vagy csendesen odébb sétálni, de hosszútávon megéri vállalni a kezdeti nehézségeket, mert ez vezet egy új tudatszint kialakulásához.
Ezen a szinten folyamatos a hála rezgés, – mert ez is tudatosan, gyakorlással alakult ki – és feltűnhet az is, hogy a szeretet ami belülről fakad, semmitől sem függ. Nehézségek idején is ott van, segít, táplál, támogat, és a végtelen bizalom érzést nyújtja.
Van erő, saját erő! kibontani a legjobb ÉNt, és bármi is jön majd, készen állni fogadni, feloldani.
Ezt kívánom tiszta szívből mindenkinek. 
„Az út, ahol szeretetté válsz, hiszen Te maga vagy a szeretet.” Varga Eszter
„A húsvét ünnepe, a szétesésből, a halálból való gyógyulás, a feltámadás ajándékának ünnepe. Kaifás főpap prófétai szava szerint Jézus azért halt meg, „hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit!” (Jn 11,52) A szétszóródásainkért halt meg, hogy egységet teremtsen bennünk, közöttünk emberek között, közöttünk és a teremtés között, és ennek az egésznek alapjául – újra egységbe vonjon minket Önmagával, aki a Szeretet. Az élet egység, a halál szétesés, szétszakadás. Jézus, az Élet elment a halálba, hogy újra életet vigyen oda is ahol a halál van. Az emberré lett Isten magába fogadta a szétszóródásainkat, belépett a legnagyobb szétszakadásba, hogy Benne minden és mindenki újra eggyé legyen.
Jézus húsvétja, amelyet ünnepelni készülünk, egyszer és mindenkorra megajándékozott minket az egység és az élet lehetőségének ajándékával. Szeretnénk megtanulni e szerint az ajándék szerint élni és a legkisebb szétszóródásokban, az egységünk minden hiányában a keresztre feszített Jézushoz jönni. Hogy már ne látszólagos, pótmegoldásokat keressünk csak a saját erőnkből, erőszak árán, hanem az igazi megoldást. Ha Istennel, Jézussal, az Ő szeretetébe bekapcsolódva, az Ő keresztjét „átölelve” éljük át a széteséseket, hiányokat és fájdalmakat, akkor minden szétesés, minden meghalás, életet hoz, feltámadt életté kezd alakulni már itt, ezen a földön.”
Varga Eszter